Érdekeken felülemelkedett cselekvés

kör_1_200x200Csecsemő ezer méter hosszú ősz szakállal

Énnélküliség, érdekeken felülemelkedett cselekvés

Ahhoz, hogy hogyan cselekedhetünk valóban érdekeken felülemelkedve, az énnélküliséget, és az érdek nélküli cselekvés mibenlétét kell megértenünk. Ebben segít néhány alapelv, amit mi magunk is felfedezhetünk.

A nyugtalanság és oka

Folyamatos nyugtalanságban élünk, ez pedig valójában tudati nyugtalanság. Tudatunkban egészen kevés kivételtől eltekintve szinte soha nincs csend, folyamatosan megy a fejünkben a gondolatok árama, az érzelmek árama, a “műsor”.

Ha megfigyeljük, akkor kiderül, hogy ennek a nyugtalanságnak a forrása, a ragaszkodás, a kötődés, a vágy. Ha valamit elveszítünk, ami a miénk volt, azért vagyunk nyugtalanok, ha valamit még nem szereztünk meg, akkor azért, ha pedig ráébredünk, hogy mindezeket elveszíthetjük, akkor azért. Mindezek lehetnek: a szerelem, vagyontárgy, pozíció, hatalom, s sorolhatnánk a végtelenségig. De ha mélyebbre megyünk akkor láthatjuk, hogy ki az, aki ragaszkodik, ki az, aki vágyik, ki az, aki kötődik. S akkor felfedezzük az ént, az egot. Az ego az, amelyik fél, aggódik, visszahúzó érzelmekkel van tele. Amig az én létezik, nyugtalanság, és a szenvedés is létezni fog. Amig az identitás tudata létezik, (ez és ez vagyok, így és így kell viselkednie egy ilyen valakinek, mint amilyen én vagyok), a nyugatalanság is létezni fog.  Boldogságunk, jólétünk érzése mindig a külső körülményektől függ, azok változásával megszűnik. Az énnek mindig lesznek elképzelései, hogy a dolgoknak hogyan kell lenniük, s általában a dolgok nem úgy vannak, nem úgy lesznek, az én mindig ütközni fog a jelenségekkel, körülményekkel, a saját nemtetszésével, más identitásokkal, más egokkal.

Azonban ha még mélyebbre hatolunk, akkor azt látjuk, és hogy valójában nem is az énnel van a probléma, hanem azzal, hogy hibásan azonosítjuk magunkat ezzel az énnel, ezzel az egoval, identitásunkat valóságosnak hisszük.

Amikor elkezdjük magunkat mélyebben megismerni, kiderül számunkra, hogy az énünk, identitásunk csak egy ruha, szerepek, viselkedésminták, gondolatminták összessége, és ennek megfelelően éljük az életünket, ez mintasor határozza meg, hogy az élet jelenségeire, kihívásaira milyen válaszokat adunk. Egy csecsemónek nincs identitása, de él, érzékel, nem mondhatjuk, hogy nincs tudata. Mi szülők, a társadalom és számtalan jelenség hozza létre ezt az identitást.

Egy – “tiszta lap”

Van itt egy pont, és felvetődik a kérdés, hogy mi tartja az egonkat, mi van az identitás alapjánál? Gondoljunk csak vissza a csecsemőre. Mi az, ami az ego mögött lehet? Egyáltalán van valami az énünk mögött? Vajon van valami a szerepeink, mintáink mögött? Szükségesek egyáltalán ezek a szerepek? Van vajon egy olyan hely és pillanat, amikor ez a leválasztottság és szerepek megszűnnek?

Az én számára ezeket a kérdéseket félelmetes feltenni, mert nem tudja elképzelni, hogy mi történik, amikor ő nincs, – a csecsemő korunkat pedig rég elfelejtettük – mi történik, ha nincs én, mi történik akkor, ha ő (mármint az én)  nem létezik. Mi történik, ha én nem létezem? Az én számára, az énünk számára ez félelmetes, mert az én, az énünk nem képes önmagán túl látni- és épp itt vannak az én határai. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy nem tapasztalhatjuk meg azt, ami az én alapja, ami túl van ezen az énen.

A mai világ arra késztet, hogy bontsuk ki az énünket, teljesítsük ki magunkat. Ahhoz, hogy ezt megtegyük, szükséges az énismeret, szükséges erőfeszítésket tennünk, szükséges felismernünk, kiismernünk az énünk működédsét. Ha azonban van bátorságunk, még ennél is továbbmehetünk, felfedezhetjük azt, hogy mi van az énünk mögött. Felfedezhetjük azt, hogy lebontva a mintáinkat megtapasztalhatjuk az énnélküliséget, azt a tudatot, – ezt a “tiszta lap” tudatot – ahonnan az én is létrejön, az emberi tudatunkat, amely mindannyiunkban közös. Ennek a felfedezésével, megtapasztalásával felismerjük, hogy össze vagyunk kötve ezáltal a tudat által, megtapasztalhatjuk, hogy alapvetően Egyek vagyunk, és hogy elválasztottságunk, elkülönültségünk csak látszólagos. Ezt az alapvető emberi tudatot megtapasztalva,sokkal teljesebbé és boldogabbá válhatunk. Nem lesz többé szükség önigazolásokra, nem szükséges megvédeni magunkat, félelem nélkül, aggodalmak nélkül élhetjük és élvezhetjük az életet. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha az én függönye, az én mintái mögé látunk, felfedezzük azt, amit elvesztetünk.

Énnélküliség?

Az énnélküliséget tapasztalva nem beleolvadunk valami megnevezhetetlenbe, elveszítve minden jellegzetességünket, hanem csak az ezekkel való azonosulásunk szűnik meg. Más történik, mint ahogy az én képzeli. Ahelyett, hogy elvesznénk, éppenhogy egyéni jellegzetességeink teljesednek ki . Minden tulajdonságunk megmarad, sőt lehetőséget adunk nekik a teljes kibontakozáshoz, hiszen nem gátolják többé a minták, sémák. Nem kell igazolnunk azt, miért élünk, miért létezünk, mert megtapasztaljuk, hogy nem is élnénk, ha nem lenne itt, ebben a világban helyünk és szépségünk.

Amikor elveszítjük a szűk identitásunkat, belépünk a teljes szabadságba, újjászületünk, az emberi minőségünk valóban megvalósításra kerül, boldogságunk a külső feltételektől mentessé válik és inenntől kezdve nem identitásunk rabszolgái leszünk, hanem bármilyen identitást szabadon felvehetünk és levethetünk, amikor tetszik.  Ezzel a lehetőséggel és szabadsággal bármennyire is szeretnénk, nem rendelkezünk addig, amig teljes egységében nem fedeztük fel ezt az eredeti tudatot, identitásaink mindig korlátot fognak szabni nekünk, legfeljebb csak kicsit javíthatunk a helyzetünkön. Kibonthatjuk az énünket, hatalmas sikereket is elérhetünk, válságos helyzetben azonban rövid úton fájdalomteli, más identitásokkal való ütközéseknek leszünk a részesei, s ez a jól felépített identitás könnyen összeomlik. Ezek a pillanatok azok, amelyek, ha nem voltunk eddig elég éberek, felébresztenek minket az én állandótlanságára és szenvedésteliségére.

Az énnélküliségben semmi misztikus nincs. Ez nem is filozófia, ami ha így tetszik így van, ha úgy tetszik, akkor úgy. Ezek a tetszések és nem tetszések, a vélekedések énünk mintái nyomán jönnek létre, de itt egy tapasztalatról van szó, nem szavakról, és nem magyarázatokról. Az énnélküliség mindenki számára tapasztalható.

Énnélküliség és hétköznapi élet

A hétköznapi életben is számtalan alkalom van, amikor az énünk nincs jelen. Ilyen, amikor belefeledkezünk valamibe, amit szeretünk csinálni, vagy szeretettel fordulunk valaki, valami felé. Ekkor megfeledkezünk énmagunkról és teret engedünk ennek a forma nélküli, nyitott, eredeti emberi tudat megnyilvánulásának, ami rajtunk keresztül, akár a cselekvéseinken keresztül nyilvánul meg. Azt, hogy nem így élünk annak oka az, hogy sémáink olyan erősek, hogy ez a tiszta odafordulás, ez a viszonzást nem váró szeretet és önzetlenség csak nagyon rövid időszakokra képes megjelenni, s amikor cselekszünk is, észre sem vesszük, amikor az én már elszennyezi, vagy felülbírálja ezt a cselekvést. Tehát tudatában kell lennünk, hogy mi és miért történik bennünk.

Az énnélküli,  érdeknélküli cselekvés lehetséges. Amikor az énnélküli tudatállapotban vagyunk, cselekvésünk és szemléletünk énnélküli, újszerű, kreatív. Ha megfigyeljük, akkor soha nem mi találjuk ki a dolgokat, hanem egyszerűen csak felbukkannak a tudatunkban. Valójában az énnélküliségben engedünk teret annak, ami az énnél, az individuumnál nagyobb.

S azt kell mondanunk, hogy épp itt van az a pont, ahol az egyediségünk, eredetiségünk, egyszeriségünk kibontakozik. Az énnélküli életben az én eszközzé válik, s mi nem vagyunk többé az egonk rabszolgái, észre sem vett minták, sémák végrehajtói. Minden, ami megnyilvánul rajtunk keresztül, nem nyilvánulhat meg másképp, csak épp itt és most, rajtunk keresztül. Legyünk bár könyvelők, vagy művészek, munkások, koldusok vagy akár pszichológusok, itt ér össze az egyetemes és az egyedi. Mint ahogy a virágok, vagy a fák: minden fa különböző, az egy fajhoz tartozók mégis egyediek, különbözőképpen nőnek az ágaik, másképp nőtt a törzsük, és megismételhetetlenek, a szelekben is másképp hajlanak.

Érdekek nélkül?

Még egyszer hangsúlyoznunk kell, hogy mivel emberek vagyunk, nem fák, virágok, emberi tudattal bírunk, ez a pont csak akkor érhető el, ha kibontakoztattuk, megismertük az énünket, és túlléptünk rajta.

A fentiekből következik azonban az is, hogy ha teret engedünk a mintáinknak, nem nyúlunk le a tudatunk gyökeréig, a tiszta tudatosságunkig, s minél kevésbé vagyunk tudatosak, bármilyen cselekedetünk, gondolatunk rendkívül könnyen elszennyeződik, s a legnagyobb jószándék mellett is csak a zűrzavart fokozzuk.

Az énnélküli tudat szeretetünk, bölcsességünk forrása, s ha ebből az énnélküli tudatból cselekszünk, mivel nincs én mögötte, nincs önérdek mögötte, nincs ragaszkodás, vágy, nem félünk semmitől és semmitől, semmilyen veszteség vagy nyereség nem befolyásol, és mivel mindannyian össze vagyunk kötve ezáltal az emberi énnélküli tudat által, belekerülünk az áramlásba (modern kifejezéssel élve a flowba), s mivel ebből az Egyből nézünk, mindig a nagy egészet vesszük figyelembe, és ennek megfelelően cselekszünk, mindenki számára megfelelően.

A nyugtalanság vége

A nyugtalanságunk megszüntethető, a nyugtalanság és a szenvedés az énnélküliséget megérintve szüntethető meg. A meditáció a tudatosságunk, tudatosodásunk eszköze. A meditáció annak az eszköze, hogy a teljességet élhessük az életünk minden pillanatában.

A meditáció során már nem az ént bontjuk ki, a meditáció nem pszichológia, nem az én tulajdonságaival foglalkozik, nem keres okokat, összefüggéseket az énen belül, nem fejleszti az ént, hanem megváltoztat, elvágja szenvedésünk, nyugtalanságunk, hamis identitásunk csomóját. Harmóniát teremt mi és mások között, mi és a minket körülvevő világ között. Nem egy különleges tudatállapotot érünk el általa, hanem visszatérünk az origoba, arra a pontra, ahonnan mindent tisztán, érdek nélkül látunk, és ebből az érdek nélküliből cselekszünk, mindenki javára. A meditációban nem az énünket dédelgetjük –  hogy újabb formában tudjuk megkülönböztetni magunkat – hanem épp kibontjuk szeretteli és együttérző lényünket, elérve és tisztán látva azt az emberi tudatot, amely mindannnyiunkat összeköt.

Az énnélküliséggel, és az énnélküli cselekvéssel megnyitjuk az utat a külső feltételektől független, közös boldogságunkhoz.

Bölcsességünk születik meg.

Csecsemők leszünk, ezer méter hosszú ősz szakállal.

 

Zen meditáció – a zen meditáció eredményei
A zen meditáció gyakorlása
Érdekeken felülemelkedett cselekvés
A zen meditációt segítő gyakorlatok
Kulturális tevékenységek
Szociális tevékenységek
Gyerekprogramok
Ökoprogramok

 

pecset

ZAZEN
tel: +36 - 30 / 466 28 71

hétfő - péntek
reggel 7.30 – 8.30
egész nap
este 18.00 – 19.30

kedd - szerda - csütörtök
reggel 7.00 - 8.30
este 18.00 - 19.30

Gyakorlás