Shodo Harada Roshi – BODHIDHARMA

 

A GYAKORLÁS KÖRVONALAI
BODHIDHARMÁNAK TULAJDONÍTOTT GONDOLATOK *

Az alábbi szöveget a Bodhidharmának tulajdonított gondolatokat Vörös Fenyő fordította. Az ő önzetlen és szolgálatkész munkájának köszönhető, hogy e könyv napvilágot láthatott.

Számos módon lehet az Ösvényre 1) lépni, de a belépésnek valójában két módja létezik: belépés az Alapelv és belépés a Gyakorlat által.
A “Belépés az Alapelv által” nem más, mint ráébredés a lényegre a Tanítások által. Ez feltételezi azt a legalapvetőbb meggyőződést, hogy minden élőlény, legyen az megvilágosodott, avagy közönséges, ugyanazt az igaz természetet birtokolja, melyet csak téves érzékelésünk tesz homályossá, vagy láthatatlanná. Ha a hamistól az igaz felé fordulsz, és a fal 2) felé fordulva szilárdan összpontosítasz, akkor megszűnik az én s a más, és a közönséges s a bölcs egy és ugyanazzá válik. Mozdulatlanná és eltéríthetetlenné válsz, és soha többé nem zavarnak meg az írott tanítások. És a legkisebb erőfeszítés nélkül létrejön a teljes és megrendíthetetlen összhang az Alapelvvel. Ez az, amit “Alapelv általi belépés”-nek hívunk.
“A Gyakorlat általi belépés” négy mindent-magába foglaló gyakorlatot 3) jelent: Az igazságtalanság elviselésének gyakorlatát, a feltételek elfogadásának gyakorlatát, a semmi után sem vágyakozás gyakorlatát, és a Dharma-val való összhang gyakorlatát.
Mit jelent az igazságtalanság elviselésének gyakorlata? “Amikor az Út gyakorlója szenvedést tapasztal, így kell, hogy szóljon: “Megszámlálhatatlan korszakon keresztül előnyben részesítettem a felszínest az alapvetővel szemben, hányódtam a lét különböző állapotain keresztül, számos ellenségeskedést és gyűlöletet szítottam, határtalan kárt és boldogtalanságot okoztam. Bár mostani életemben semmi rosszat nem tettem, a múlt sérelmeinek, pokoli karmámnak magától értetődő termését aratom. Mindez nem egy égi hatalom rám szabott büntetése, elfogadom tehát türelemmel, és megelégedéssel minden ellenállás és panasz nélkül.
Ne keserítsen el, mikor szenvedéssel találkozol! Miért? Mert tudatod megnyílik az alapvető irányába. Mindezt elfogadva összhangba kerülsz az Alapelvvel, s az ellenségeskedés elszenvedése által előrébb jutsz az Úton . Ezt a gyakorlatot hívjuk “Az igazságtalanság elviselése” gyakorlatának.
A második, “A körülmények elfogadásá”-nak gyakorlata. Az élőlények, mivel nincs állandó énjük, teljes mértékig a feltételek által meghatározottak. A szenvedést és a boldogságot is a feltételeink határozzák meg. Ha még olyan adományokat is kapunk, mint gazdagság vagy hírnév, ezeknek gyökere egyaránt a múltban van. Mikor pedig a körülmények megváltoznak szerencsénk egy csapásra megszűnhet. Miért hát, hogy mégis benne keresünk örömet? Siker és bukás egyaránt a körülmények függvénye, míg a Tudat semmit nem nyer, vagy veszít a feltételek által. Ha az Úton jársz, elkerülhetetlen, hogy rendíthetetlen maradj, akár szerencsésre fordult sorsod hatásai ellenére is. Ezt a gyakorlatot hívjuk “A feltételek elfogadásának”.
A harmadik, ” A semmi után sem vágyakozás gyakorlata”. Az ember – végtelen tudatlansága révén – kialakított sóvárgásait és kötöttségeit nevezzük együttesen vágyakozásnak. A bölcs ráébred az igazságra. A közönségesen elfogadott elképzelésekkel szemben őt az Alapelv elfogadása ébreszti rá az igazságra. Szívében nyugalommal, vágyak nélkül, együtt változik az évszakokkal. Minden jelenség üres. Valójában semmit nem tartalmaznak, ami kiérdemelné vágyakozásunkat. Tudvalevő, hogy jó és rossz sorsunk 4) istennői együtt utaznak, s az is hogy a Három Világ, 5) melyben eddig éltél, olyan, mint egy égő ház. Testben létezve sorsunk óhatatlanul szenvedéssel teli. Hol találhat az ember így megnyugvást? E gondolat tökéletes elfogadásával a létezés minden egyéb formájával kapcsolatos gondolataidat elhagyod, azok iránti vágyaid megszűnnek. Az egyik szutra azt mondja: ” Vágyakozni annyi, mint szenvedni.” Az egyetlen áldás “semminek sem az akarása”. S így értjük meg tisztán, hogy “A semmi után sem vágyakozás” az Út igazi gyakorlata.
A negyedik, “A Dharma-val 6) való összhang gyakorlata”. A Dharma a lényegi tisztaság alapelve. Összhangban ezzel az alapelvvel, minden forma lényeg nélkül való, meghatározhatatlan, kötöttségek nélküli, sem “ilyen”, sem “olyan”. A Vimalakirti szutra azt mondja: “A Dharma-ban nincsenek élőlények, mert az “az élőlények” tagadásának eszméjéből való, mert az tagadja az élőlények létezését. A Dharma-ban nincs én, mert az tagadja az én létezését. Amikor a bölcs megérti, és magáévá teszi ezt a gondolatot, akkor a Dharma-t gyakorolja. Miután a Dharma-ban semmi nincs, amit visszatarthatna, a bölcs bőkezűen gyakorol, átadva testét, életét, minden birtokát anélkül, hogy tudatában a legkisebb megbánás lenne. Mivel a Dharma-ban semmi nincs, amihez ragaszkodhatna, a bölcs tökéletesen megérti az ajándékot adó, az ajándék és az ajándékot elfogadó ürességét, és nem esik a vágyakozás, vagy kötöttség hibájába. Minden ürességét vallva, káprázatok, vonzalmak és elutasítások érintése nélkül segédkezik az élőlények felszabadításában. Így, a Megvilágosodás Útjának dicsőítésével önmagára s másokra egyaránt jótékony hatással van. Ugyanakkor gyakorolja a másik öt tökéletességet is. A hat tökéletesség 7) gyakorlatában megnyilatkozható hamis gondolkodás elkerülése nem más, mint a gyakorlásukrara való nem gondolás. Ezt hívjuk “A Dharma-val való összhang gyakorlatának”.

1 – Ösvény, Út: a buddhizmus Kínába érkezését követő kezdeti időkben a Dharma illetve a Bodhi fogalmak fordítására a Tao-t használták. Ennek részben az volt az oka, hogy a buddhizmust a Taoizmus idegen eredetű változatának tartották. “Véráram” beszédében Bodhidharma azt mondja: “Az ösvény a zen.”

2 – Fal: Kínába való érkezését követően Bodhidharma kilenc évig meditált a Shaolin Templom közelében arccal egy kőfal felé fordulva. Az üresség Bodhidharma-féle falai kapcsolatot jelentenek az ellentétek között, beleértve az ént és a mást, valamint a halandót és a bölcset.

3 – A négy, mindent-magába-foglaló tapasztalás: a Négy Nemes Igazság változatai, miszerint minden létezés szenvedés, a szenvedésnek oka van, az ok felszámolható s a felszámolás módja a Nyolcrétű Nemes Ösvény. A Nyolcrétű Nemes Ösvény: a helyes nézet, a helyes gondolkodás, a helyes beszéd, a helyes tett, a helyes létfenntartás, a helyes odaadás, a helyes gondoskodás és a helyes zen.

4 – Balszerencse és Jósors: a két istenasszony, aki felelős rossz és jó sorsunkért.

5 – A Hármas Világ, a Három Világ: a brahmanikus kozmológia hármas világának – a bhur, bhuvah és a svar, vagyis a föld, a légtér és a mennyország világának – buddhista megfelelője. A buddhista hármas világ tartalmazza egyrészt a kamadhatu-t, vagyis a vágyak birodalmát – a poklokat, az emberek és állatok világának négy kontinensét és az örömök hat mennyországát, másrészt a rupadhatu-t, vagyis a formák birodalmát, a meditáció négy mennyországát, s végül az arupadhatu-t, vagyis a tiszta szellem forma nélküli birodalmát, a négy üres, anyag nélküli állapotot. Összességében e három sík határolja be a létezést. A Lótusz Szutra harmadik fejezete e három létsíkot égő házhoz hasonlítja.

6 – A szanszkrit dharma szó a dhri-bol származik, melynek jelentése tartani, s vonatkozik minden átmeneti vagy végleges, igaznak tartott dologra. Így válik érthetové, hogy a szó jelenthet dolgot, tanítást és valóságot egyaránt.

7 – A hat erény: a paramitas, vagyis a túlpartra jutás módjai: jótékonyság, erkölcsösség, türelem, odaadás, meditáció és bölcsesség. Mind a hat a cselekvore, a cselekvésre és a cselekvés kedvezményezettjére való tekintet nélkül gyakorolandó.

*A szerkesztő megjegyzése: a teisho sorozat voltaképpen az 1987 novemberi osesshin negyedik napján kezdődött és a következő Rohatsu osesshin-ig tart

12345678