Shodo Harada Roshi – Magányos ülés a nagy hős csúcson

Ez a kifejezés Ekai Zenjitől (720-814) ered, aki a Hyakujo hegységben élt. A szabályok és utasítások, amelyeket Hyakujo Ekai Zenji Hyakujo Singhi című munkájában ránk hagyott, azok, amelyek életünket a zendóban és a kolostorban ma is megszabják.

A Csan buddhizmus ekkorra teljesen kialakult Kínában, ahogy arról a hatodik pátriárka feljegyzései tanúskodnak. Az emberek már nem magányosan, hanem közösen gyakoroltak templomokban. A hatodik pátriárkát követő Nangaku Ejo Zenji és Seigen Gyoshi Zenji, majd az őket követő Baso Doitsu Zenji és Sekito Kisen Zenji vezetése alatt a Zen virágzott északtól délig.

Amikor a gyakorlók nagyobb csoportokban kezdtek összejönni, “mint a felhők, mint a víz”, szükségessé vált egy szabályrendszert bevezetni. Egyesek, akik a kolostorba érkeztek, nem voltak alkalmasak a kolostori életre, és megfelelő regulákkal kellett a gyakorlás menetét biztosítani.

Ekkor történt, hogy a templomépületek leghelyesebb elrendezését — a kolostor megfelelő geometriai formáját — előírták. Eldöntötték, hogy milyen szertartásokat végezzenek az év minden egyes napján, valamint a mindennapi viselkedés szabályait, a különféle szertartások formáját, a szútrák beosztását, és a zazen gyakorlatának rendjét is. Azt, hogy hogyan vezessük a belső gyakorlatokat, a sangha együttlétének és együttmozgásának módját, az együtt teázásnak, az alamizsna elfogadásának a formáját, és azt, ahogyan ma is a zendóban mozgunk, ezeket mind Hyakujo Zenji döntötte el és írta le a Hyakujo Shingiben.

Sok olyan részlete van annak, ahogy a buddhizmust gyakoroljuk, amely az indiai gyakorlatban nem szerepelt. Az egyik példája ennek a szokás, ahogy mindenki együtt dolgozik egy bizonyos feladaton, a samu. Indiában a munka nem volt része a gyakorlásnak, hogy elkerüljék állatok véletlen elpusztítását a föld felásása vagy kertészkedés közben. Mivel az ilyen munka a nem-ölés rendszabálya elleni vétség lehetett volna, az indiai szerzetesek takuhatsut tartottak — kolduló körútakat jártak — minden nap, és abból éltek, amit gyűjtöttek. De Kínában, ahol készáz, ötszáz vagy ezer ember gyűlt össze gyakorolni, nem lehetett mindenkit koldulásból eltartani. Szükségessé vált, hogy azok, akik egy templomban éltek,
élelmiszert termeljenek és önellátókká váljanak. Hyakujo Zenji ideje óta tekintjük a samut szükségesnek és a gyakorlás fontos részének.

Hyakujo Zenji gondosan megtervezte és eldöntötte ezeket a szabályokat. Daruma Daishit, akit Bodhidharmaként is ismerünk, valamint a Hatodik Pátriárkát tartjuk a Zen pátriárkáinak, de magának a Zen szektának a szempontjából Hyakujo Zenji vehető alapítónak. Hyakujo Zenji nemcsak eldöntötte a szabályokat, de kilencvenöt éves korában is még azok szerint élt. Gyakran halljuk a szavakat: “Egy nap munka nélkül, az egy nap étel nélkül”. Ezek a szavak Hyakujo Zenjinek abból az igaz életviteléből erednek, amelyben szerény és gyakorlatias szelleme és közösségi érzéke nyilvánult meg.

Késői éveiben, mikorra teljesen kiforrott, egy szerzetes megkérdezte tőle: “Mi a legszerencsésebb dolog az egész világon? Mi az a dolog a világon, amiért a leginkább hálásak lehetünk?”

Gyakran gondolják, hogy van egy felsőbb erő vallásos értelemben, amelynek hálával tartozunk, hogy van a vallásban egy misztikus erő, amely tudományos megértésünkön túlmutat. Mindnyájunknak át kell gondolnunk magunkban nagyon gondosan és aprólékosan, hogy mi az a mi életünkben, amiért a leghálásabbak lehetünk.

“Mi a legszerencsésebb dolog a világon?” Vallásos értelemben a válasz Isten vagy Buddha lehetne. De, mivel a mód, ahogyan valaki Istent vagy Buddhát felfogja, függ az illető saját vallásától, saját kultúrájától, saját neveltetésétől és saját tapasztalatától, hogyan lehet Isten vagy Buddha az, ami minden ember számára egy és ugyanaz? Ahogyan Shotoku Daisi írta “Alkotmányában”: ” minden bizonnyal az, amely minden élo ember számára ugyanaz a középpont, éljen bármely országban, és amely minden lényben azonos.” Kell, hogy legyen egy pont, ahová minden élőlény megérkezik, egy pont, amelyre mindnyájan támaszkodunk, amelyen mindnyájan nyugszunk, amely egy és ugyanaz mindenki számára. Ha ezt a helyet nem érjük el, nem szabadíthatjuk fel az élőlények összességét. Viszont, ha eljutunk ide, nincs többé mód, hogy hozzátoldjuk Isten vagy Buddha nevét. Ekkor még a szerencsés szó sincs, amellyel leírhatnánk azt, amit minden élő hatalmas csodálkozással tapasztal, és bámulattal érez. Ha nem ásunk le eddig a pontig, nem érjük el azt, ami a legigazabb, ami a legfontosabb, amiért a leghálásabbak lehetünk.

A szerzetes nem egyszerűen csak belépőnek használta kérdését. Ez egy igazán szokatlan kérdés volt akkoriban. Ez a szerzetes már birtokában volt némi tapasztalatnak, valamit már meglátott, volt egy szemléletmódja, amire az életét alapozta, valami, amit már elért. Mégis, bár mindezt már elérte, fontos volt számára, hogyan válaszolják meg a kérdését. Ha azt formálisan, automatikusan tették volna, azzal teljesen kihúzták volna alóla a talajt. Nagyon élesen gondolkdott, és Hyakujótól is ilyen éles választ várt. Ha a válasz Buddha vagy a Dharma lett volna, egyáltalán nem elégedett volna meg ennyivel.

Kérdésére Hyakujo ezt válaszolta: “Magányos ülés a Nagy Hős Csúcson”.

Ez felülmúlta a szerzetes minden várakozását. Ha gondosan megízleljük ennek a “Magányos ülés a Nagy Hős Csúcson”. – nak a jelentését, beláthatjuk, hogy nincs olyan szó vagy félszó, amely ennek a közelébe vihetne szellemi megértéssel vagy ésszerű magyarázattal. Ezek a szavak ennyire valódiak.

A szerzetes, aki a kérdést feltette, talán nem is válaszolt egy szót sem. Nem volt mód arra, hogy Hyakujo válaszához felérjen. Hyakujo azt mondta: “Az ülés a Nagy Hős Csúcs magányában”. A Nagy Hős Csúcs az a hely volt, ahol az ő mestere élt, és, mint gyakorlóhely ismert volt szigorúságáról mind Hyakujo, mind az ő mestere révén. A Hyakujo hegységnek annyi csúcsa és völgye volt, hogy lehetetlen lett volna mindet közelről ismerni. Talán Hyakujo mesterben magában is ilyen táj lakozott.

A vallások egy igaz, mély tapasztalatból erednek. Nem neveznénk vallásnak azt, amely nincs egy ilyen nagy, mély tapasztalat birtokában. Hogy ezt a tapasztalatot elérjük, egyedül kell járnunk, tudnunk kell magányunkról s meg kell élnünk azt. A vallásos tapasztalat mindenki igazi lényének és mindenki saját mély tisztaságának a kérdése. Ezt nem kapjuk másoktól. Igazi tisztaságunknak és biztonságunknak a forrása nem lehet olyan dolog amit mástól kapunk vagy amit más oszt meg velünk.

“A magányos ülés a Nagy Hős Csúcson.” Itt van előttünk a Nagy Csúcs és Hyakujo — vagy Hyakujo és a Nagy Csúcs? Hyakujo szemléletének lényege árad reánk ezekből a szavakból, az ő tudatállapotát láthatjuk itt. Ez a nagy elme nem üldöz semmit sem, saját útján járva a legkevésbé sem kapaszkodik saját testébe. Nincsenek gyűlölni való vágyai, és nem vágyakozik a megvilágosodás után, nincs pokol, amitől félne, vagy menny, ahová kéréseket küldene, sem káprázatban élő emberek, akiket lenézne, vagy Buddhák, akikre feltekintene. A világ ezen örömei és fájdalmai mind ott vannak Hyakujo ülőpárnája alatt. Ez a legszerencsésebb hely.

Mi ez a végső hely? Az én ülésem pontosan itt. Ezek a szavak egyszerűek és közvetlenek. A magunk két lábán járunk a földön. Nem Istenektől vagy Buddháktól függve, hanem a mi magunk tapasztalatából ismerjük ezt a helyet. Semmi sem igazabb vagy valódibb, mint ez. Örökkévaló az idő és a tér itt — most, pontosan ebben az egy pontban. Ha ennek a mély jelenvalóságát nem ismerjük, mi marad? Ez ennek az életnek az energiája — ezért süt a nap, vesz körül minket a levegő, oltja a víz a szomjunkat, énekelnek a madarak, virágzanak a növények, és az emberek a társadalomban beszélnek egymással, dolgoznak, és remélik, hogy ezt mindnyájan folytathatjuk komplikációk nélkül mindennapi életünkben. Mindezen emberek között egy sincs, aki ne lenne ennek a gazdagságnak a birtokában, különben minek született volna?

“Magányos ülés a Nagy Hős Csúcson”. Ez tényleg nyilvánvaló, és segítségével megláthatjuk minden vallás és kultúra lenyűgöző közös pontját.

ZAZEN
tel: +36 - 30 / 466 28 71

hétfő - péntek
reggel 7.30 – 8.30
egész nap
este 18.00 – 19.30

kedd - szerda - csütörtök
reggel 7.00 - 8.30
este 18.00 - 19.30

Gyakorlás
ELŐADÁSOK

Shodo Harada Roshi – Mi a Zazen?

Shodo Harada Roshi – Vimalakirti

Shodo Harada Roshi – Sétálok és elérem a víz forrását, ülök és nézek, ahogy keletkeznek a felhők

Shodo Harada Roshi – Derűs és mozdíthatatlan