Shodo Harada Roshi – Mi a Zazen?

Amint sikerül felvennünk a megfelelő testhelyzetet, fordítsuk figyelmünket a légzésünkre. Természetesen mindig lélegzünk. Ha csak pár percre abbahagynánk, meghalnánk. Zazen közben légzésünknek nyitottnak, szabadnak és könnyednek kell lennie. A kilélegzést megnyújtjuk anélkül, hogy feszültség keletkezne a rekeszizomban, vagy légzésünk csak a felsőtestre korlátozódna. Az is segít, ha laza öltözéket viselünk, mert így nem akadályozzuk a szabad légzést és a vérkeringést.
Mit kell tennünk, hogy lélegzetünk ne csak hosszú legyen, hanem valóban szabadon áramoljon? Az ilyen kiterjedt és mély légzéshez el kell lazulni, meg kell nyitni a rekeszizmot, a mellkast és a nyakat. Ezt úgy kell végezni, mintha egy üres cső lennél. Légy laza és teljesen nyitott. Természetesen nem használjuk az összes említett testrészünket légzés közben, a nyitottság érzése a fontos. Amikor kilélegzel, lélegezz ki teljesen, egészen addig, míg a hasad lapos nem lesz. Kezdetben segíthet, ha ráteszed a kezed a hasadra, hogy érezd, amint egyre laposabb lesz, miközben a lehető legmélyebb kilégzésre törekszel. A kilégzés legvégén végezz két finom nyomást, nem erőltetetten, hanem csak gyengéden, hogy megbizonyosodj arról, hogy az összes levegő eltávozott.
Miután teljesen kilélegeztél, nem kell megpróbálnod belélegezni, mert az ösztönösen megtörténik, mivel testednek szüksége van levegőre. Légzés közben összekötjük a külvilágban és a testünkben található levegőt – ez ugyanaz a levegő, mi csak átcseréljük és összekapcsoljuk azt. Ahogy egyre jobban belejövünk ebbe a fajta légzésbe, nem csupán mentális képzetünk lesz a levegő cserélődéséről, hanem azt is felismerjük, miként táplálja az életünket, s miként jár át minket. A testünk tényleg olyanná válik, mint egy üres cső.
Van egy gyakorlat, ami segít a légzésben, és az ülés előtt kell végezni. A legjobban úgy lehetne körülírni, hogy olyan, mintha megnyitnád a nyakad. Ha nem tudod, hogyan kell csinálni, előbb nyisd ki a szád, ez ellazítja a nyakizmaidat. Utána tudatosan nyisd ki a mellkasodat, a rekeszizmodat és a hasad. Ha a testedben megnyitod ezeket a területeket, és újra meg újra ki- és belélegzel, érezni fogod a kapcsolatot a testedben és az atmoszférában, az egész világban lévő levegő között.
Segíthet, ha az első pár légzés alkalmával nyitva hagyjuk a szánkat, de később azért csukjuk be. Jobb orron keresztül lélegezni, mert az orrjáratokban a levegő nedves marad, és ez segít távol tartani a szennyeződéseket. Ez az orr funkciója, ezért a belégzést végezzük így.
Ha engedjük, hogy a kilégzés eljusson a legvégső pontjáig, nincs szükség arra, hogy kinyomjuk magunkból a levegőt. Mikor elkezdünk kilélegezni, a levegő magától távozik belőlünk, nem kell erőltetnünk ezt a folyamatot. Mivel olyanok vagyunk, mint egy üres cső, mikor teljesen kilélegzünk, hasunk lapossá válik, aztán pedig természetes módon belélegzünk. Ha kifejlesztettük ezt a légzéstechnikát, egy percig is eltart, míg teljesen kiengedjük a levegőt, majd ismét beszívjuk.
Nem kell azon gondolkodni, hogy ?én most zazent fogok gyakorolni”. Csak engedd ki teljesen a levegőt, aztán hagyd, hogy újra belélegezz. Nyisd ki az orrod. Nyisd ki a torkod és a mellkasod. Nyílj ki, és érzékeld az ürességet, válj egy csőhöz hasonlóvá. Ha ezt kipróbálod, meg fogod érteni ezt az érzést. Ezután belégzéskor, ahogy megtelik a hasad alsó része, egy feszes érzést fogsz észlelni. Ahogy folytatod, és gondosan kilélegzel, majd természetes módon beszívod a levegőt, amint egyre tovább és tovább fenntartod ezt a légzésmódot, észre fogod venni, hogy a hasad egyre jobban megtelik, egyre feszesebb, és a központod, a tanden erőssé és szilárddá válik.
Nagyon fontos, hogy érezd ezt a kiteljesedett feszességet a tandenben, a hasadban. Ahová belélegzel, éppen ott van az idegrendszer egyik központja, mely hatással van a hormonok képződésére a szervezetedben. A hormonszinted is befolyásolja, hogy mennyire sikerül megtalálnod a testi egyensúlyodat. Ha a tandenbe lélegzel, azt a hormont stimulálod az agyadban, mely elősegíti a koncentrációt. Minél többet gyakorlod a teljes kilégzést, minél inkább fenntartod a légzésre irányuló figyelmedet, annál jobban és letisztultabban tudsz koncentrálni.
Ha megismerjük azt az érzést, hogy milyen az, amikor altestünkbe koncentrálunk, akkor ahhoz a mély érzéshez is eljutunk, hogy megállapodtunk, ott vagyunk, ahol lennünk kell. Úgy is mondhatjuk, hogy megismerjük azt, hogy milyen mindent átölelni. Ez nagyon szilárd, mélységesen békés érzés. Mikor képesek vagyunk érezni a feszességet a tandenben, abban a testrészben, ahová lélegzünk, akkor megismerjük azt a nyugodt, gazdag tudatállapotot, melyben meg tudunk bocsátani az embereknek, és magunkhoz ölelünk mindenkit. Azért vagyunk képesek arra, hogy átéljük ezt, mert nem csak gondolkozunk azon, hogy együttérzően kellene élnünk, hanem mert ez a mély könyörületesség természetessé válik, mikor mozdulatlanok vagyunk és központunkra koncentrálunk.
Azáltal, hogy szilárddá, teltté és feszessé válik a hasunk, megismerjük a kitisztult tudatot, mely lehetővé teszi, hogy közvetlenül érzékeljük a dolgokat, és mindent úgy fogadjunk be, amilyen az valójában. Amikor megtaláljuk a cetrumunkat, akkor képesek vagyunk látni, hogy mit kell éppen tenni, és meg is tudjuk azt tenni. Ez azonban nem olyan, mint mikor egy tükör előtt állunk és mindent meglátunk benne. Ellenkezőleg, azt jelenti, hogy mindent közvetlenül észlelünk. Az összes szituációban képesek vagyunk felismerni, hogy miként lehet a legjobban viszonyulni minden pillanathoz és személyhez.
Ez az a közös vonás, amit a japán harcművészet minden ágában, valamint a különböző művészeti irányzatokban is megtalálunk. Azok közül a gyakorlatok közül, amit a diákok készségeinek tökéletesítése céljából tanítanak ezekben a művészeti ágakban, sosem hiányozhat a helyes légzéstechnika gyakorlása, s annak elsajátítása, hogy miként lehet kifejleszteni ezt a kiteljesedett és feszes állapotot az alhasunkban. Ez által a légzés által friss levegőhöz juttatjuk az agyunkat és az egész létezésünket, s így eljutunk abba a gazdag állapotba, melyben képesek vagyunk felismerni, hogy mire irányul tehetségünk, és miként tudjuk azt a lehető legjobban felhasználni. Amikor szilárdak és koncentráltak vagyunk, azt az eszközt is tudjuk használni, azt a munkát is el tudjuk végezni, amelyről nem gondoltuk volna, hogy képesek vagyunk rá. Ha megtaláljuk a középpontunkat, tisztán látjuk, hogy miként lehet a legjobban megoldani az adott feladatot, és jobban végre tudjuk hajtani azt, mint valaha. Munkánk egyre fejlődik, és olyan letisztultan végezzük, melyet azelőtt nem ismertünk.
Mikor képessé válunk erre a folyamatos légzésre, kitágítjuk a terünket. Mindent kitágult tudatállapotban érzékelünk. Amikor mindent a középpontunkból tudunk végrehajtani, akkor elfogadással viszonyulunk bármihez, ami jön, és nem válunk feszültté. Ha túlzottan igyekszünk, ha erőlködve és idegesen gyakoroljuk a zazent, akkor bármivel próbálkozunk, nehézzé válik, és semmi sem úgy működik, ahogy kellene. Mikor elengedjük ezt a feszültséget, és a légzésünkre összpontosítunk, megismerjük azt a kitágult, gazdag tudatállapotot, amikor bármi történik is, mindent elfogadunk, és tisztán látjuk, hogy mi a legjobb viselkedés az adott esetben. Ez a tudatállapot magától megvalósul, mikor ezt a kellemesen, lágyan áramló légzéstechnikát használjuk. Ilyenkor ellazulunk és az érzékelésünk is teljesen relaxálttá válik.
Ahogy a központod egyre lejjebb kerül – és mivel a tudatod kevesebb dolgot ragad magához, egyre szabadabbá válik -, észreveszed, hogy nagyon sok gondolat merül fel benned. Nem kell ezek elűzésével törődnöd. Segít a koncentrálásban, ha a légzésed számolására összpontosítasz, mivel így a gondolataid nem terelnek el. Minden egyes légzéskor számolj egyet, míg el nem érsz tízig. Akkor kezdd elölről! Végül a számok is a légáramlás részévé válnak, és akkor már nincs is szükség a számolásra. Kezdetben azonban ez segít megtartani az összegyűjtött energiát és a légzésre irányuló figyelmet, valamint fenntartani ezt a tiszta tudatállapotot.
Koncentrálj a számolásra, lélegezz ki, fújd ki a levegőt teljesen, aztán pedig természetes módon lélegezz be. Összpontosíts a számolásra, és ne hagyj egy kis szünetet sem, mert akkor a gondolatok elözönlenek. Mikor a légzés számlálására összpontosítod a figyelmedet, észre fogod venni, hogy a tudatod lecsendesedik, nem figyelsz már a külvilágra. Ezen állapot elérésének a leggyorsabb és leghatásosabb módja az, ha gondosan ügyelsz arra, hogy a koncentrációd folyamatosan a légzésre irányuljon, és semerre sem kalandozol el. Ha ezt teszed, és csakis ezt, anélkül, hogy szünetet tartanál a lélegzetek között, ha a tudatod nem ragad le annyira a lélegzésnél, hogy az megfeszüljön és megmerevedjen, akkor gyorsan eljutsz egy mély és csendes állapotba.
Ugyanakkor, ahogy a tanítóm engem is állandóan figyelmeztetett, nem szabad sietnünk. Olyan ez, mintha vízzel töltenél meg egy vödröt, cseppről cseppre, vagy felfújnál egy nagy léggömböt lélegzetről lélegzetre. A légzés számolása nem végezhető sem mechanikusan, sem automatikusan. Minden egyes számra teljes mértékben oda kell figyelnünk és minden egyes lélegzést nagyon gondosan kell végrehajtanunk. Amint ezt folytatjuk, nagy gonddal és kitartóan fordítva figyelmünket az összes lélegzetre, a vödör annyira megtelik vízzel, olyan feszes lesz a víztükör felszíne, hogy csak még egy csepp hiányzik, hogy kilöttyenjen. Vagy ahogy a léggömb a folyamatos fújástól egyre kerekebb és feszesebb lesz, míg végül kidurran. Eddig a pontig kell folytatni a légzést. Ez bárki számára elérhető. Csak az számít, hogy mit csinál a testünk. Ha így használjuk fel, akkor mindig ez történik. Ez nem elméleti dolog, és nem csak néhány ember számára végrehajtható. A képlet a következő: ha a figyelmünket állandóan a folyamatosan áramló légzésen tartjuk, akkor eljutunk arra a pontra, ahol minden túlcsordul bennünk.
Így érhetjük el, hogy tudatunk telt és feszes legyen. Megtapasztaljuk azt a tudatállapotot, amelyet a külsődleges dolgokkal foglalkozó gondolkodás számára elérni majdnem lehetetlen. Tökéletesen eggyé válunk a jelen pillanattal. Tudatosságunkba nem törhet be sem múlt, sem jövő, az energiánk oly feszesre tölt ki bennünket. Mindig csak a jelen egyetlen pillanatában vagyunk, ami után egy másik következik. A jelen pillanatai szoros egymásutánban követik egymást. Amikor ebben a mély tudatállapotban vagyunk, nem kell azzal törődnünk, hogy hogyan tehetnénk örökké csak jót és kerülhetnénk el a gonosz tetteket, és nem kell azzal foglalkoznunk, hogy a létezés szenvedéssel teli. Ebben a pillanatban minden gondolatot elengedünk. Maradéktalanul feloldódunk a jelen pillanatban. Ebbe az állapotba nem hatolhat be a racionális gondolkodás.
Végső soron semmi sem fontosabb, mint hogy közvetlenül megtapasztaljuk ezt az esszenciális állapotot. Nem számít, mennyit gondolkozunk róla: meg kell ismerni, meg kell tapasztalni a tudat valódi természetét. Gyakori hiba, hogy az embereknek határozott elképzelésük van a semmi állapotáról, vagy arról, hogy mit jelent csendben lenni, és ezzel az elképzeléssel ülnek le meditálni. Ennek nincs értelme. Az sem tekinthető zazennek, ha a tudatunkban felbukkanó gondolatokkal bajlódunk, ha a múltról és a jövőről alkotott rengeteg képzetünkre, vagy a körülöttünk történő eseményekre figyelünk. Az eredeti, ősi csendből eredünk, és ha egy képzetet alkotunk erről a csendről, máris egy külsődleges dolgot helyezünk az eredeti csend fölé: ez már nem a csend. Ahogy eredetünk felől nézve fizikai testünknek sincs állandó létezése. Ezért ha a testünkről bármi fogalmat alkotunk, máris egy lépéssel eltávolodtunk attól, amik valójában vagyunk.
Takuan zen mester volt a zen tanácsadója Yagyu Muenorinak, a kardvívás egyik legkiválóbb mesterének. Leveleiben, melyeket Takuan zenji az urának írt, elárulja azt a mélységes titkot, hogy miként lehet ugyanaz a kendo és a zazen. Ezeknek a leveleknek a címe: A mozdulatlan tudat mélységes tanításai, de gyakran fordítják ezt béklyómentes tudatnak is. Az, hogy a tudatod mozdulatlan, nem jelenti azt, hogy olyan tudatállapotban élsz, mely sosem mozog. A mozdulatlan tudat nem valami álló, rögzített dolog, nem elmozdíthatatlan, mint egy fa vagy egy szikla. Inkább azt mondanám, hogy a mozdulatlan tudat olyan, ami nem rögzített sehová, ami nem áll meg, nem marad ott bárhol. Ez a fajta tudat mindig mozgásban van, mert nem állítja meg semmi, nem akad fönn semmin. Ezt jelenti a mozdulatlan tudat.
Mikor ezt halljuk, mindnyájan azt gondoljuk: Micsoda képtelenség! Hogyan lehetne egy ilyen nehéz dolgot megvalósítani? Lehetetlen elérni, hogy tudatunkat semmi se állítsa meg, és ne ragadjon le semminél! Ez persze nagyon is érthető. Mindnyájan úgy gondoljuk, hogy nehéz megvalósítani azt, hogy tudatunk ne álljon meg sehol, állandóan mozgásban legyen, ne rögzüljön, de ne is ragadja el semmi. Azonban ha jobban belegondolunk, rájövünk, hogy a csecsemők is ezt csinálják.
A kisbaba tudatában nincs félelem attól, hogy valaki megöli, vagy valami szörnyű dolog történhet vele. A csecsemő tudatában az érzékelt dolgokra nem rakódik rá az elvárások külön rétege. Nem azt mondom, hogy egy kisbaba ugyanolyan, mint egy kendo mester, vagy hogy ő az élet mestere. De vajon mi az, ami képessé teszi a csecsemőt arra, hogy mindent közvetlenül érzékeljen? Mi az, ami minket képtelenné tesz arra, hogy ilyen tudatállapotban éljünk? Nem cseréljük ki a tudatunkat, nem teszünk szert egy másfajtára, ahogy öregszünk – ez ugyanis lehetetlen. Mindnyájan ajándékba kaptuk ezt a csecsemőtudatot, de olyan sok dolog rakódott rá, hogy ez a tudatállapot többé nem hozzáférhető a számunkra. Felhalmozódtak bennünk a fogalmi elképzelések, a kondicionálódások rétegei, a különböző tapasztalatok és az ezekhez kapcsolódó racionális megértés. Ahhoz, hogy megismerjük eredeti tudatunkat, teljesen el kell engedni mindazt, ami felgyülemlett benne.
A nagyszerű zen mester, Rinzai zenji, aki a IX. században élt Kínában, azt írja, hogy olyan ez a tudat, mint egy csecsemő arca, melyet háromezer méter hosszú ősz haj teker körbe. Rinzai hasonlata egy olyan személyt ábrázol, aki egy csecsemő egyszerűségét és tiszta tudatát testesíti meg, ugyanakkor mély tapasztalatokkal rendelkezik a társadalomról. Olyasvalaki ő, aki közvetlenül érzékeli a dolgokat, felelősségtudattal rendelkezik, aki eleget látott az életből ahhoz, hogy tudja, mennyire fontos a felelősségvállalás.
A kufu japán szó, amit a gyakorlás leírására használunk. Elég nehéz lefordítani, általában kreatív és találékony értelemben használjuk, ami azt jelenti, hogy nem a fejeddel jössz rá arra, hogyan kell valamit csinálni. A kufu azt az állapotot írja le, ahogy például a kézművesek használják kreativitásukat és találékonyságukat a munkájuk során. Mi sem intellektuális módon közelítünk a dolgokhoz, hanem természetes és spontán módon dolgozunk ki mindent, éppen úgy, ahogy ők. Régen a tűzoltóknak azért, hogy megakadályozzák a tűz továbbterjedését, néha szándékosan le kellett rombolniuk egy egész házat. Felmásztak a zsindelytetőre és lebontották, gyakran a házat is feláldozva azért, hogy megállítsák a tüzet. Egy ilyen szituációban, amikor egyetlen pillanat alatt kell eldöntenünk, hogy hogyan fogjunk hozzá valamihez, a kufu tudatállapotát használjuk.
Ugyanígy gyakorlás közben sem kell aggódnunk amiatt, hogy jól ülünk-e zazenben. Ez nem azt jelenti, hogy csak félgőzzel kell gyakorolni, és közben lehet valami máson is gondolkodni. Az a helyes, ha mindenbe teljes egészében belemerülsz, s beleadsz mindent, amit csak bírsz. Közben ne használjuk a racionális, a dolgokat szétválasztó agyunkat, ne gondolkozzunk azon, hogy mi a jó és mi a rossz, mit veszítünk és mit nyerünk, ne tegyünk különbséget magunk és mások között! A kreatív és találékony kufu szellemében, vagyis teljes szívünkkel végezzük a zazent!
Ebben az értelemben a csecsemő tudatállapotát úgy tekinthetjük, mint egy vallásos tudatállapotot. A tudományból tudjuk, hogy a kisbaba tizenhat hónapos korában képes először megérteni az egy jelentését. Huszonhárom hónaposan már felfogja azt is, hogy mit jelent a kettő. Amikor még csak az egy jelentésével van tisztában, mindent úgy lát, mint Amida, mint egy buddha. Nem számít, hogy szörnyűséges vagy jó-e egy ember, nem számít, hogy mit csinált addig, a csecsemő mindenkit úgy lát, mint az egy részét. De amikor a kisbaba megérti a kettő jelentését, minden megosztottá válik. Mikor ez megtörténik, a gyerekek elkezdenek kötődni a dolgokhoz, s ez a kezdete a racionális gondolkodásnak is. A zazenben az a célunk, hogy visszatérjünk az egységtudathoz, ahol mindent egyenlőnek látunk, anélkül, hogy a dolgokat kettéosztanánk, anélkül, hogy racionális tudatunk dualista módon gondolkozna – ez vezet vissza bennünket az eredethez, a teljesen tiszta tudathoz.
Gyakran mondják azt a buddhizmusban, hogy mindnyájan meg vagyunk ajándékozva egy nagyszerű, kerek, tiszta tükörtudattal. Bár rendelkezünk ezzel a bármit visszatükröző tudattal, ez nem jelenti azt, hogy valahol van bennünk egy tükör. Ez a tudat mindnyájunkban eredendően benne rejlik. Ez a nagyszerű, tiszta tükörtudat voltaképpen ugyanolyan, mint egy újszülött tudata, ahol minden olyannak látszik, amilyen valójában, ugyanúgy, ahogy egy tükör visszatükröz bármit – anélkül, hogy ítélkezne, gondolatot fűzne hozzá, vagy véleményt alkotna. Amint képesek vagyunk részekre bontva érzékelni a világot, az érzékletekhez gondolatokat társítunk, de a csecsemő tudata marad, ami volt, tiszta tükörtudat.
El tudom képzelni, hogy most mindenki azt gondolja: ?Egy csecsemő! Mi jó abban, ha olyan a tudatunk, mint egy újszülöttnek? Milyen haszna származik ebből a társadalomnak? Hogyan segíthet megoldani a világban található problémákat az, ha olyan a tudatunk, mint egy csecsemőé?” Akkor gondolkodunk így, mikor mindenről véleményt formálunk. De minden új gondolat jobban és jobban leterheli a tudatunkat, s mi semmit sem tudunk tenni ez ellen.
Ugyanakkor rendelkezünk a tükörszerű csecsemőtudattal, ami mindent elképzelések és ítéletek nélkül tükröz vissza. Nem gondol arra, hogy valami jó vagy rossz. Mindent úgy mutat meg, amilyen az valójában, és nem tesz különbséget a dolgok között. Nem fordul elő, hogy az egyik így, a másik meg úgy jelenik meg benne, azért, mert az egyiket jónak hiszi, a másikat pedig rossznak. Nem ítélkezik semmi fölött, semmit sem lát különleges módon, mert mindent olyannak tükröz vissza, amilyen az valójában.
Természetesen nem arról beszélek, hogy hanyagoljuk el, vagy ne használjuk ki a racionális tudat képességeit, hisz ennek segítségével lehet hasznosan is gondolkozni, döntéseket hozni és érzékelni dolgokat. Arról beszélek, hogy eredendő tudatunkat, igazi, alapvető természetünket illetően nincs semmi, amin gondolkozni kellene, vagy amit racionálisan kellene megérteni. A zazenben nem próbáljuk megérteni ezt a pompás, tükörszerű tudatot, hanem megpróbáljuk megvalósítani anélkül, hogy bármit is megterveznénk előre. Nem próbálunk elképzeléseket fűzni ahhoz, hogy mi is ez valójában. Amint megtapasztaljuk a tudatnak ezt a tiszta állapotát, megértjük, hogy minden, amit erről gondoltunk, minden csodálatos elképzelésünk, minden öröm, amit szellemileg átéltünk, nem más, mint árnyék, mely elsuhan e nagyszerű, tiszta tükör előtt. A tükör, mely mindent úgy tükröz vissza, amilyen az valójában, maga az eredendő tudat.
Mikor képesek vagyunk közvetlenül belépni ebbe a tudatállapotba, és megismerjük az ebből származó éberséget, már nem tudjuk tovább áltatni magunkat azzal, hogy a dolgokkal kapcsolatos ragaszkodásunk, vagy az ezekről alkotott megannyi elképzelésünk valóságon alapul, belátjuk, hogy mind csak árnyék, mely tovatűnik a tudatunk előtt. Ráébredünk arra, hogy minden, amihez kötődünk, és életünk részének tartunk, bármennyire valóságosnak tűnik az adott pillanatban, ha a tiszta tükör által való érzékelés felől nézzük, nem más, mint puszta benyomás. Amint ezt belátjuk, rájövünk a dolgok mulandóságára, és megértjük, hogy mennyire felesleges kötődni hozzájuk. E felől a nagyszerű, tiszta tükör felől szemlélve világunk minden egyes részlete csupán egyszerű árnyék.
Ha ráébredünk erre a tükörszerű tudatra, akkor tisztán és közvetlenül érzékeljük a dolgokat olyannak, amilyenek, és képesek vagyunk természetesen reagálni bármire, amivel szembetalálkozunk, anélkül, hogy valamilyen plusz réteget, véleményt, elképzelést vagy ítéletet fűznénk hozzá. Mikor valami közvetlenül jelenik meg a tükörben, akkor megfelelő módon válaszolunk, mozgunk vagy cselekszünk a dologgal kapcsolatban, s nem adunk hozzá semmilyen elképzelést vagy racionális értelmezést, nem kérdezzük meg magunkat, hogy ?miként is kell cselekednem ezzel kapcsolatban?”, vagy ?hogyan lehetne a legjobban csinálni?”, vagy ?mi az az ötlet, ami a legjobban beválna?”. Nem így közelítjük meg a dolgot, hanem amint valami visszatükröződik, természetes és spontán módon választjuk a megfelelő utat.
Ha spontán módon vagyunk képesek reagálni arra, amivel szembetalálkozunk, nem foglalkoztat többé, hogy mennyire voltunk jók, nem ítélkezünk az események felett, és nem gondolunk arra, hogy valami különleges dolgot vittünk véghez. Mikor ilyen tiszta tudattal cselekszünk, spontán módon válaszolva bármilyen szituációra, akkor nem időznek el gondolataink a kis-énünknél, valamint annál, hogy miként oldottuk meg a szituációt. Ha dicsérnek vagy megsértenek – még ha bolondot csinálnak is belőlünk -, ezzel vége is van a dolognak. Mikor elmúlik, akkor elmúlik és kész. Ez a természetes és eredendő tudatunk. Amikor nem ragaszkodunk berögződött elképzelésekhez, akkor szabadon és természetes módon tudunk cselekedni és válaszolni mindenre. Most mindenki azt gondolja: ?Nem vagyok képes ilyen nehéz dolgot megvalósítani. Ez lehetetlen.” De még az az elképzelés is, hogy nem tudjuk ezt véghezvinni, csupán egy árnyék. Bármely érzés, ami azt súgja, hogy ezt nem tudom megcsinálni, nem más, mint árnyék.
Ezért van az, hogy mindaz, amit a zazen testtartásról és a helyes légzésről írtam, nem érthető meg fogalmilag. Meg kell tapasztalni. Az nem lehetséges, hogy miután hallunk vagy olvasunk a zazenről, hirtelen azt mondjuk: ?Megvan, szóval így kell ezt csinálni!” Mindenkinek saját magának kell megtapasztalnia a leírtakat. Nem érdemes szellemi kitalációkba bocsátkozni, vagy azon gondolkozni, hogy hogyan is fest az egész. Ez nem így működik. Nem lehet egyszerűen csak azt gondolni: ?Már értem, szóval nálam ez így fog működni.” Ez nem ilyen egyszerű.
Ikkyu pap azt mondta, milyen szomorú, hogy születése után a csecsemő minden egyes nappal távolabb kerül attól, hogy buddha legyen. Ugyanúgy mi is, ahogy gyűjtjük a fogalmi elnevezéseket és a kötöttségeket, rá kell ébrednünk arra, hogy egyre messzebb kerülünk az eredeti valónktól. El kell döntenünk, hogy mi az, amit nem akarunk, és választanunk kell valami olyan tevékenységet, ami visszavisz minket az eredendő tudatunkhoz. Erre szolgál, erről szól a zazen.
Ám a zazen gyakorlása nem pusztán elhatározás kérdése. Rendelkezünk egy csodálatos testtel, melyet úgy tudunk alakítani, hogy képessé váljunk a zazen gyakorlására, valamint hatalmasakat tudunk lélegezni, ki tudjuk engedni és be tudjuk szívni a levegőt. De nem elég, ha csak tudjuk, hogy mindezzel rendelkezünk. Használnunk is kell. Mindennek életet kell adnunk.
Ha tudjuk, hogy nem korlátozódunk a kis-énünk által behatárolt testre, sem a kis-énünk szabta légzésre, hanem ezek annak a mindent felölelő, hatalmas tudatfolyamnak a részei, melyből megszülettünk, akkor, ha rendezzük testünket és lélegzetünket, nem fogunk ragaszkodni a kis-énünkkel kapcsolatos gondolatokhoz. Nem fog felbosszantani mindenféle apróság. Ha felismerjük, hogy ezek csak árnyékok, el tudjuk engedni őket. Addig azért nem, mert nem tapasztaljuk meg eredendő tudatunkat, és nem érzékeljük mindenben, hanem leragadunk a fogalmi gondolatoknál, amelyeket a különböző dolgokról alkottunk, és nem tudjuk elengedni őket. Ha rendezzük testtartásunkat és lélegzetünket, mindezt megértjük. Láthatóvá válik számunkra ezeknek az árnyékoknak a természete, és képesek leszünk elengedni őket.
Talán azt gondolod szavaim hallatán: ?Ó, ez az út túlságosan nehéz nekem. Én egy kellemes és kényelmes életet akarok.” Ez azt jelenti, hogy annak ellenére, hogy birtokában vagy ennek a nagyszerű tudatnak, úgy döntesz, hogy nem akarsz eljutni hozzá. Mindnyájunk számára adott a képesség, hogy megvalósítsuk ezt a tudatállapotot, amiben az is mindegy volna, ha Buddha, egy isten, vagy egy ördög teremne előttünk, mindenkit pontosan annak látnánk, ami valójában. Mindnyájunkban megvan ez a képesség. Ez az eredendő tudatunk. Meg tudjuk ismerni, és képesek vagyunk ebben a tudatállapotban élni.
Kérlek, ne engedd, hogy gyakorlás közben túlságosan befolyásoljon mindaz, amit itt leírtam. Ám ha nem érzed magad elég frissnek és ébernek zazen alatt, talán segítségedre lesznek az olvasottak. Minderre azért szántam ennyi időt, mert pontos és alapos útmutatást akartam adni.

ZAZEN
tel: +36 - 30 / 466 28 71

hétfő - péntek
reggel 7.30 – 8.30
egész nap
este 18.00 – 19.30

kedd - szerda - csütörtök
reggel 7.00 - 8.30
este 18.00 - 19.30

Gyakorlás
ELŐADÁSOK

Shodo Harada Roshi – Vimalakirti

Shodo Harada Roshi – Sétálok és elérem a víz forrását, ülök és nézek, ahogy keletkeznek a felhők

Shodo Harada Roshi – Magányos ülés a nagy hős csúcson

Shodo Harada Roshi – Derűs és mozdíthatatlan

123