Shodo Harada Roshi – Sétálok és elérem a víz forrását, ülök és nézek, ahogy keletkeznek a felhők

05A Hatodik Pátriárka zazen-meghatározása szerint a “za” azt jelenti, hogy nem teszünk hozzá semmiféle gondolatot vagy koncepciót – például jó vagy rossz – ahhoz, ami külsődlegesen felbukkan. A külső világ objektívre és szubjektívre tagolódik, és minden relatív benne. Minden dolog mulandó ebben a világban, minden állandóan változik, és mi úgy látjuk az embereket, hogy jók és rosszak, buták és okosak, betegek és egészségesek, öregek és fiatalok, férfiak és nők…
… Ezek mind érzelemteli viszonyulást fejeznek ki, amely bántást vagy dicséretet hordoz.. A “za” az a hely, ahol minden dolog csak visszatükröződik. Amikor nincs ellenérzésünk azzal szemben, amivel találkozunk, és nem toljuk el magunktól, hanem tökéletesen nyitottak vagyunk, akkor mindent befogadhatunk, éppen úgy, mint egy tükör. Amikor pontosan úgy fogadjuk ezt a világot, ahogy van, anélkül, hogy bármiféle asszociáció felmerülne bennünk, akkor minden egyes dolgot pontosan úgy tükrözünk, ahogy elénk kerül. Amikor nem ragaszkodunk semmiféle saját tapasztalathoz vagy véleményhez, pontosan úgy tükrözhetünk mindent, ahogy valójában van.
Amikor minden dolgot éppen úgy fogadunk, ahogy van, éppen úgy, ahogy jön, a kis énünk sehogyan sem tud becsapni bennünket. A”zen” azt jelenti, hogy belülről ismerjük meg tudatunk valódi lényegét, úgy, hogy megszabadítjuk minden felesleges sallangtól. Meg kell szilárdítanunk ezt a lényeget, és nem szabad hagyni, hogy a külső dolgok ide-oda vessenek minket, mindent úgy kell fogadni, ahogy van, és semmit sem hagyni hátra, amihez ragaszkodnánk, még egy porszemet sem. Belül látni, és nem hagyni, hogy a történések magukkal ragadjanak, ez a “zen”. A hatodik pátriárka így határozta meg a “za” és a “zen” jelentését.
A “za” azt jelenti, hogy nem mozdítjuk a tudatunkat.Ezt nem küzdelem árán valósítjuk meg, hanem úgy, hogy mindent megiszunk, ami jön, anélkül, hogy bármilyen véleménnyel terhelnénk, meghaladva minden dualisztikus és viszonylagos vélekedést, egyszerűen csak visszatükrözve mindent, ami elénk kerül. Ha teljesen elnyeljük, nem érezzük kicsinek vagy szűknek magunkat. Ez a végtelen kiterjedésű tudat, ez a hatalmas, határtalan valódi lényege a tudatnak, ez a “za”.
A korlátaitól megszabadított elme címu gyűjteményben, amely Takuan Zenji kendo mester feljegyzéseit tartalmazza, találhatunk egy levelet, amelyet Yagyu no Tajima kendo mesternek írt. Ennek egyik gondolata, hogy amikor komoly kihívás előtt állunk, fontos, hogy ne forgassunk a fejünkben elképzeléseket és gondolatokat, hogy ne kalandozzon el az elménk. Mit jelent az, hogy ne kalandozzon el az elménk? Általában úgy értelmezik, hogy olyannak kell lennünk, ahogy ott állunk, mint egy fa vagy egy szikla. De ha úgy állnánk ott, amikor karddal támadnak ránk, azonnal lekaszabolnának bennünket. A mozdulatlan elme nem az, ami megállt. Ellenkezőleg, Takuan azt tanítja, a mozdulatlan elmét semmi sem állítja meg, semmiféle gondolat. Abban a pillanatban, amikor tudatunk leragad az ellenfél erőnléti állapotán vagy a tartásán vagy az erején vagy a kardja helyzetén, a mozdulataink ügyetlenek lesznek. A saját kardunk helyzeténél vagy az állásunknál vagy a testhelyzetünknél sem szabad leragadnunk. Abban a pillanatban amikor ezt tesszük, rések és repedések támadnak a figyelmünkben. Az, hogy a tudatunk nem mozog mindenfelé, nem azt jelenti, hogy tompa és érzéketlen, hanem inkább azt, hogy teljesek és feszesek vagyunk mind a tíz irányba. Ez az amiben ráárezhetünk a zen igazi ízére.
A korlátaitól megszabadult elme nem áll meg sehol: mind a tíz irányba mozdul, és nem állapodik meg. Ha az ellenfél figyelmében rés támad, magától értetodően meglökjük az ellenfelünket, ha húz, és akkor húzunk, ha őlök. Természetes módon, tökéletes összhangban vagyunk az ellenfél mozdulataival, és egy gyenge pillanatban támadhatunk.
Olyan gyakran alkotunk véleményt mások gyengeségeiről és erényeiről, jó és rossztulajdonságairól. Megítélünk és kritizálunk másokat, és amikor ezt tesszük, mélyebben érezzük saját létezésünket. Az, hogy észrevesszük egy ember jó és gyenge pontjait, de nem alkotunk véleményt ezekről, nem azt jelenti, hogy tagadjuk ezeknek a minőségeknek a létét, hanem, hogy ezek nem rágatnak ide-oda bennünket. Olyanok leszünk, mint egy tükör, amely egyszerűen visszatükrözi, amit lát. Ha egy férfi lép elé, férfit tükröz, ha egy nő lép elé, nőt tükröz. Öreg embert öreg emberként tükröz, fiatal embert fiatal emberként, beteg embert beteg emberként. Minden egyes dolgot pontosan úgy tükröz, ahogyan van. Ha nem úgy tükröz mindent, akkor nem tükör. Ugyanakkor, mivelhogy visszatükröz, nem alkot véleményt – ez a mozdulatlan elme. Ez Takuan szerint a korlátaitól megszabadított elme. A tudatunk képes látni mindenkinek a jó és rossz pontjait, és képes tisztán látni ezeket; de ha megítélünk valaki mást, ezzel önmagunkat fölé emeljük, önmagunkra vagyunk büszkék. Önmagunkat fölmagasztalni, és dicsérni azt jelenti, hogy ragaszkodunk a helyzetünkhöz, és ha ragaszkodunk a helyzetünkhöz, szükségszerűen letapadunk, és eltérít bennünket. Nem tudunk megtartani két pontot egy időben, és a tudatunk szükségszerűen kimozdul.
Ha az elménk nem arra mozdul, hogy kritizáljon és megítéljen, akkor nem dobálódik ide-oda, és mi pontosan úgy tükrözzük a dolgokat, ahogy vannak. Ez a zazen. Ekkor szabadon tudunk dolgozni, és a tudatunk esszenciája stabil. Ez a zazen igazi íze, és ahogyan éretté válunk, képesek vagyunk megvalósítani a folyamatos tiszta tudat pillanatokat. Minden egyes pillanatot az igazságnak megfelelően látunk, visszatükrözzük, ami előttünk van, és nem hagyunk hátra semmit, semmi foltot, és ezeknek a folyamatos tiszta tudat pillanatoknak az esszenciája a zazen. Ez a mindennapi tudatállapotunk, ekkor ismerjük meg a tudat helyes létezését. A butoh tánc világában ez a létezésmód azt jelenti, hogy csak magunk elé tesszük a tudatunkat, és a legkevésbé sem törődünk azzal, hogy hogyan nézünk ki, vagy hogy a közönség hogyan fogad bennünket. Ugyanígy van ez a munkánkkal. A zen azt jelenti, hogy mindent széles perspektívából látunk magunk körül, de a lényeg az, hogy közben a munkát is végezzük A folyamatos tiszta tudat pillanatokkal – amikor nem rángatnak és nem zavarnak össze kisszerű érzelmek – lesz élővé a zazenünk a mindennapi életben.
A mindennapi életünkben, azzal, hogy szabadon élünk, és nem rángatnak minket ide-oda a dolgok, ennek a tudatállapotnak adunk életet. Ha ily módon tevékenykedünk, “tudatunk zéró” , mint egy tükör, amelynek a kiindulási alapja zéró. De ez nem azt jelenti, hogy üresek vagyunk. Teljesek és feszesek vagyunk minden részünkben. Tökéletesen teljesnek és feszesnek lenni belül és kívül, ez a mi igazságunk. A folyamatos tiszta tudat pillanatok elvezetnek oda, ahol “belül” és “kívül” egy, és anélkül, hogy elveszítenénk az esszenciánkat, megismerjük a mély szamádit.

Yoka Genkaku írásai arról is szólnak, hogy minden lény egyenlő. A megvilágosodás dalában ezt írja:


“Nem láttad a tao tétlen emberét, akinek semmi tanulnivalója, és semmi tennivalója,
Aki nem löki el a kószáló gondolatokat, és nem keresi az igazságot?
A tudatlanság valódi természete a Buddha-természet;
Az illuzórikus üres test a Dharma-test.

A Dharma-test megvalósítása után egyetlen dolog sincs;
Az eredeti én-természet a velünk született Buddha.
Az öt szkanda – a vonuló felhők üres játéka;
A három méreg – buborékok üres felbukkanása és eltűnése a vízben.

Amikor a valódit megtapasztaljuk, sem személy nincs, sem dharma.
Az avici karma egy pillanat alatt megsemmisül.
Ha hazudok, hogy becsapjam az érző lényeket,
Tépjék ki a nyelvemet kalpák megszámlálhatatlan során, mely mint por, s homokszem

Amikor a Tathagata Csan hirtelen megvilágosodik,
A hat paramita és a milliárd eszköz teljes ennek a lényegében.
Az álmokban az érző lényeknek világos, hogy hat útjuk van;
Felébredéskor a nagy chiliocosmos tökéletesen üres.

Nincs bűn vagy érdem, nincs veszteség vagy nyereség.
Ne keress semmit ebben a nirvánikus természetben.”

A Hatodik Pátriárka azt mondja: “Vágd el a rossz és jó minden elképzelését, amely a külvilágra vonatkozik. Aztán anélkül, hogy bármilyen elképzelés felmerülne arról, hogy mi merül fel és mi tűnik el, ülünk.” Ez az a világ, ahol “ülök és nézem, ahogy keletkeznek a felhők, sétálok és elérem a víz forrását.”

ZAZEN
tel: +36 - 30 / 466 28 71

hétfő - péntek
reggel 7.30 – 8.30
egész nap
este 18.00 – 19.30

kedd - szerda - csütörtök
reggel 7.00 - 8.30
este 18.00 - 19.30

Gyakorlás
ELŐADÁSOK

Shodo Harada Roshi – Mi a Zazen?

Shodo Harada Roshi – Vimalakirti

Shodo Harada Roshi – Magányos ülés a nagy hős csúcson

Shodo Harada Roshi – Derűs és mozdíthatatlan