Füstölő és füstölőtartó

A japán füstölők általában az idiai füstölőktől eltérően nem tartalmaznak belső tartószálat, ez alól kivételt képeznek a nagyon vastag templomi füstölők, amelyek akár napokig is füstölnek és ujjnyi vagy annál vastagabbak is lehetnek.

A japán füstölők gyártása ugyanolyan családi tradíció, mint a kardpengék készítése, vagy  bármilyen más kézműves tevékenység.

A füstölőt alkotó növényeket először nagyon finom por formájúra őrlik, ez gyakran finomabb mint a liszt, aztán ezt a port víz illetve illóolajok segítségével masszává formálják, majd a masszát egy lyukacsos felületen keresztül préselik, és az így keletkezett rudacskákat megfelelő hosszúra vágják, aztán pedig ebben a rúd formában szárítják. Fontos, hogy minden műveletet szakrális tevékenységnek tartanak, a műveleteket gyakran kísérik akár hangos szutrákkal, és áldó szövegekkel.

A füstölők hosszát az égési idejük határozza meg, ami annyit tesz, hogy vannak 25 perces, 40 perces, egy órás, és másfél órás füstölők is. Így tradicionálisan a zazen alatt nem használnak órát, hanem a füstölő leégésével határozzák meg az eltelt időt, a zazen idejét.

A különféle összeállítás,nak megfelelően a füstölők különböző élettani hatásúak is, vannak nyugtató, meditációt segítő, tudatot frissítő és egészségőrző füstölők is. Az összeállítás titkát a családok őrzik és apáról fiúra szállnak.

A füstölő elhelyezésének és kézben tartásának is tradícionális formája van, ezek a formalitások is az éberséget és a koncentráció fenntartását szolgálják.

A füstölőtartók gyakran a kerámiaművészet remekei. Itt is érvényesül a szabályosség mellett a szabálytalanság elve, ami annyit jelent, hogy a tökéletes formába belenyúlnak ezáltal teret adva a véletlennek és a tökéletlennek, ezzel is a kifejezve az élet összetettségét.