A leborulást jelző csengő

A nap a napi gyakorlás mindig leborulással fejeződik be. A leborulás a nap végén elmondott tradicionális Négy Fogadalom után következik, és nem más ez, mint tiszteletadás. Tiszteletadás, hogy tapasztalot szerezhetünk a legmélyebb valóságunkról, tiszteletadás a világegyetem törvényének, ami által élhetünk, és tiszteletadás minden tudattal bíró lénynek, illetve a gyakorlók közösségének, és minden embernek. Ez a leborulás mindennap figyelmeztet arra, hogy életünk és létünk nem független mások életétől és lététől.

A leborulásnak emellett tantó szerepe is van, hiszen ami, illetve aki nem szeret és nem akar leborulni, az maga az én, amely különállónak és elválasztottnak tekinti magát, és mint elválasztott, képtelen valódi belátásra és tiszteletre. A leborulás az egyik legerősebb figyeleztető gyakorlat az én számára, amely különállóságát a vélemények, nézetek hangoztatásával és fenntartásával tartja fennt.

A leborulást jelző csengőt többnyire a mester üti meg – miután visszatért a sanzenről,  ahol személyesen találkozott a tanítványokkal és útmutatást adott nekik – és miután elhangzott a Négy Fogadalom recitációja.

Amennyiben a mester nincs jelen a gyakorláson, akkor az un. jikijitsu a zazent elejét és végzőt jelző szerzetes üti meg és ezután közösen végez leborulást a többi gyakorlóval.